Szóval ahogy azt az imént leközölt poszter is előrevetítette, megejtettük életünk első igazi borkóstolóját a Pántlika Pincészet prezentálásában.
Bár sokat dobott volna a hangulaton, ha szép kerek asztalok köré ültetve, szép nagy poharakból ihattuk volna a fincsi borokat, így sem volt rossz. (Merthogy a boltocska előterében ácsingóztunk, a poharak picik és emiatt - számomra - nevetségesek voltak, a bor meg, minőség ide vagy oda, nem aratott osztatlan sikert köreinkben.)
De menjünk csak szépen sorba, ahogy azt jó testvérekhez barátokhoz illik, elosztottuk magunk között ki melyik két borról ír, pontosabban melyikekről elhangzott mondókát próbálja keservesen az agyába vésni. (Nehezítő körülmény, hogy számunkra ismeretlen szakszavakat használtak és hogy nem volt merszünk jegyzetfüzettel a kezünkben bénázni.)
A rám eső borok egyike a 2009-es Chardonnay volt. Mondtak róla minden félét, hogy mineralitás, meg citrusosság, csak úgy kapkodtuk a fejünket, de amit végülis sikerült le/megjegyezni (és némiképp hangzatosabb), az diszharmónia.
A két korábbi, savanyúbb citrusosabb bor után poharunkba beszippantva megörültünk. Édes, mézes (egyesek szerint vajas) illat csapott meg. A vidámság azonban nem tartott sokáig, belekóstolva ez a bor is eléggé erősnek, alkoholosnak, savasnak bizonyult. Eufemizmussal élve üde volt és friss, de csak úgy magában én tuti nem bírnám hosszabb távon. Gyk. az édes illat - savanykás íz-re vonatkozott a diszharmónia, amit akkor vágtak a fejemhez, mikor ennek a bornak a példájával próbáltam megcáfolni a későbbiekben elhangzott “az a jó bor, melynek illata előrevetíti az ízélményt” - vagy valami hasonló blabla.
Egyébként a cimkéje büszkén hírdeti: A Népszabadság top 100 borának listáján a 75. helyezést érte el, ez azért valami, nem? Vagy nem. Mindenesetre ebből hoztam a munkahelyemre is, kiváncsi vagyok mit vált ki a tapasztaltabb borkedvelőkből.
Második pártfogoltam a szintén 2009-es Sauvignon blanc volt, szintén üde, friss bor amit egy kis játék keretében helyesen meg is tippeltük, hogy halakhoz, salátákhoz ajánlatos fogyasztani. Illatában friss növényeket véltünk felfedezni, talán tévesen, de mindenesetre az “elhagyni kívánt ázott ló és széna szagot” mi egyáltalán nem érzékeltük, ez gondolom jó nekik is, nekünk is. Íze kicsit mintha poshadt lenne, vagy ezt sem értjük?! Pedig igazán próbálkoztunk, elhangzott még a sajt és a liszt is köreinkben (remélhetőleg a többiek ezt nem hallották).
Egy dologban mind egyetértettünk: ez sem az az igazi, minőségi bor, amiért egy picivel több pénzt adnánk ki.
Ja, egyébként minkettő 1090-1140 forint körül volt, pontosabban ez a kedvezményes, -15%-os ára.
folyt.köv.
a mérnök

 Szóval ahogy azt az imént leközölt poszter is előrevetítette, megejtettük életünk első igazi borkóstolóját a Pántlika Pincészet prezentálásában.

Bár sokat dobott volna a hangulaton, ha szép kerek asztalok köré ültetve, szép nagy poharakból ihattuk volna a fincsi borokat, így sem volt rossz. (Merthogy a boltocska előterében ácsingóztunk, a poharak picik és emiatt - számomra - nevetségesek voltak, a bor meg, minőség ide vagy oda, nem aratott osztatlan sikert köreinkben.)

De menjünk csak szépen sorba, ahogy azt jó testvérekhez barátokhoz illik, elosztottuk magunk között ki melyik két borról ír, pontosabban melyikekről elhangzott mondókát próbálja keservesen az agyába vésni. (Nehezítő körülmény, hogy számunkra ismeretlen szakszavakat használtak és hogy nem volt merszünk jegyzetfüzettel a kezünkben bénázni.)

A rám eső borok egyike a 2009-es Chardonnay volt. Mondtak róla minden félét, hogy mineralitás, meg citrusosság, csak úgy kapkodtuk a fejünket, de amit végülis sikerült le/megjegyezni (és némiképp hangzatosabb), az diszharmónia.

A két korábbi, savanyúbb citrusosabb bor után poharunkba beszippantva megörültünk. Édes, mézes (egyesek szerint vajas) illat csapott meg. A vidámság azonban nem tartott sokáig, belekóstolva ez a bor is eléggé erősnek, alkoholosnak, savasnak bizonyult. Eufemizmussal élve üde volt és friss, de csak úgy magában én tuti nem bírnám hosszabb távon. Gyk. az édes illat - savanykás íz-re vonatkozott a diszharmónia, amit akkor vágtak a fejemhez, mikor ennek a bornak a példájával próbáltam megcáfolni a későbbiekben elhangzott “az a jó bor, melynek illata előrevetíti az ízélményt” - vagy valami hasonló blabla.

Egyébként a cimkéje büszkén hírdeti: A Népszabadság top 100 borának listáján a 75. helyezést érte el, ez azért valami, nem? Vagy nem. Mindenesetre ebből hoztam a munkahelyemre is, kiváncsi vagyok mit vált ki a tapasztaltabb borkedvelőkből.

Második pártfogoltam a szintén 2009-es Sauvignon blanc volt, szintén üde, friss bor amit egy kis játék keretében helyesen meg is tippeltük, hogy halakhoz, salátákhoz ajánlatos fogyasztani. Illatában friss növényeket véltünk felfedezni, talán tévesen, de mindenesetre az “elhagyni kívánt ázott ló és széna szagot” mi egyáltalán nem érzékeltük, ez gondolom jó nekik is, nekünk is. Íze kicsit mintha poshadt lenne, vagy ezt sem értjük?! Pedig igazán próbálkoztunk, elhangzott még a sajt és a liszt is köreinkben (remélhetőleg a többiek ezt nem hallották).

Egy dologban mind egyetértettünk: ez sem az az igazi, minőségi bor, amiért egy picivel több pénzt adnánk ki.

Ja, egyébként minkettő 1090-1140 forint körül volt, pontosabban ez a kedvezményes, -15%-os ára.

folyt.köv.

a mérnök

@3 years ago
Ez az élmény még egészen friss, ugyanis tegnap este szerény kis gödöllői körülmények között szülinapoztunk és akkor fogyasztottam e nedüt. 
Hogy pontos legyek, a híres-neves-nevezetes Hangulat presszóban jártunk és lemondva gyerekkorom hangis slágeréről, a vbk-ról, ez úttal tisztán kértem a vb-t. 
Sok választásom nem volt, a polcon 4 üveg sorakozott, de mind Duna melléki Kékfrankos Zweigelt volt. Kikértem hát egy üveggel, ami komoly 700 forintba fájt, ami kicsit sok bizonyos szempontból, de végül nem bántam meg.
Illatának elemzésére ez alkalommal nem sok időt szenteltem, nem is volt neki igazán, csak amolyan tipikus vizezett boros (ami meg is fordulna a fejemben, ha nem előttem nyitotta volna ki a csapos - bár manapság ki tudja milyen módszereik vannak…)
Igazából ízre is simán rámondanám, hogy vizezett, de ha ezt kizárjuk, csak annyi marad, hogy kellemes. Nem erős (10%), nem füstös, nem karakteres. De finom és iható és lehet, hogy érzelmileg is kötődöm hozzá, de azt hiszem ez a titka a népszerű vbk-juknak is. Anno úgy meséltem, hogy a “legszarabb borból és a legszarabb kólából a világ legjobb vbk-ja”, na most az elsőre rácáfoltam, de egyébként tényleg zseniális a kombináció. 
Ja és igen, gyk az a korsó mellette az a vörösboroskóla, az egyetlen. 
Hát asszem ennyit, szóval elfogultság ide vagy oda, ha nem is akkor amikor a bor kifejezett élvezete a cél, hanem amolyan beszélgetünk-de-legyen-vmi-a-kezemben típusú italozást tervezünk, tökéletes. 
a mérnök

Ez az élmény még egészen friss, ugyanis tegnap este szerény kis gödöllői körülmények között szülinapoztunk és akkor fogyasztottam e nedüt. 

Hogy pontos legyek, a híres-neves-nevezetes Hangulat presszóban jártunk és lemondva gyerekkorom hangis slágeréről, a vbk-ról, ez úttal tisztán kértem a vb-t. 

Sok választásom nem volt, a polcon 4 üveg sorakozott, de mind Duna melléki Kékfrankos Zweigelt volt. Kikértem hát egy üveggel, ami komoly 700 forintba fájt, ami kicsit sok bizonyos szempontból, de végül nem bántam meg.

Illatának elemzésére ez alkalommal nem sok időt szenteltem, nem is volt neki igazán, csak amolyan tipikus vizezett boros (ami meg is fordulna a fejemben, ha nem előttem nyitotta volna ki a csapos - bár manapság ki tudja milyen módszereik vannak…)

Igazából ízre is simán rámondanám, hogy vizezett, de ha ezt kizárjuk, csak annyi marad, hogy kellemes. Nem erős (10%), nem füstös, nem karakteres. De finom és iható és lehet, hogy érzelmileg is kötődöm hozzá, de azt hiszem ez a titka a népszerű vbk-juknak is. Anno úgy meséltem, hogy a “legszarabb borból és a legszarabb kólából a világ legjobb vbk-ja”, na most az elsőre rácáfoltam, de egyébként tényleg zseniális a kombináció

Ja és igen, gyk az a korsó mellette az a vörösboroskóla, az egyetlen. 

Hát asszem ennyit, szóval elfogultság ide vagy oda, ha nem is akkor amikor a bor kifejezett élvezete a cél, hanem amolyan beszélgetünk-de-legyen-vmi-a-kezemben típusú italozást tervezünk, tökéletes. 

a mérnök

@3 years ago with 1 note
#vörös #félédes 
Rendhagyó post következik, ugyanis néha minden egyetemistának kijár egy-egy olyan este, amikor jól kereső felnőtt emberekként viselkedhetnek, vagy máshogy fogalmazva jól kereső felnőtt emberek által ajánlott helyre naivan ellátogathatnak. 
Ez az este ugyan pár hete történt, de feldolgozása egy hosszabb folyamat volt. A Corvin mozi tövében található kávézóban elfogyasztott Tokaji Muskotályunk, a maga 2000 forintos árával (áááá!) igazi ritkaságszámba megy repertoárunkat nézve. 
Mind szagra mind ízre az igazi tokaji élményhez volt szerencsénk, (mégcsak nem is a mindenkiben kellemes emlékeket ébresztő Hegyalja fesztivál koncertjeinek szünetében elfogyasztott, helyi termelőktől vásárolt borok élményére gondolunk - pedig az is megérne egy misét), egyetlen szippantás után kerekre nyílt szemekkel eszméltünk rá, hogy igazi, nagybetűs BOR-hoz van szerencsénk. 
Ugyanekkor egyébként arra is ráeszméltünk, hogy még mindig a gyerekkor naiv igénytelenségében leledzünk ha borválasztásról van szó, de legalább már van igényünk a felsőbb kategóriába lépéshez (ha keretünk még nincs is).
Illata mámorítóan gyümölcsös és édes, már-már könnyfakasztóan finom, s ízében sem csalódtunk, sőt. Zamata táncot járt szánkban mint ötéves kislányok a tütüjükben. Csodálatos. 
A zavaróan alkoholos ízzel még csak köszönőviszonyban sem volt, kár is ragozni, szinte tökéletes borral volt dolgunk, emlékét örökre szívünkbe zártuk. 
Ajánljuk mindenkinek aki felnőtt, immáron kereső ember, vagy csak az összekuporgatott ösztöndíját, miegyebét szeretné feláldozni a minőség oltárán. 
Őszinte tisztelettel és szeretettel:

a fél szociológus és a mérnök
ps: bocs a szar képért, ciki volt fotózni

Rendhagyó post következik, ugyanis néha minden egyetemistának kijár egy-egy olyan este, amikor jól kereső felnőtt emberekként viselkedhetnek, vagy máshogy fogalmazva jól kereső felnőtt emberek által ajánlott helyre naivan ellátogathatnak. 

Ez az este ugyan pár hete történt, de feldolgozása egy hosszabb folyamat volt. A Corvin mozi tövében található kávézóban elfogyasztott Tokaji Muskotályunk, a maga 2000 forintos árával (áááá!) igazi ritkaságszámba megy repertoárunkat nézve. 

Mind szagra mind ízre az igazi tokaji élményhez volt szerencsénk, (mégcsak nem is a mindenkiben kellemes emlékeket ébresztő Hegyalja fesztivál koncertjeinek szünetében elfogyasztott, helyi termelőktől vásárolt borok élményére gondolunk - pedig az is megérne egy misét), egyetlen szippantás után kerekre nyílt szemekkel eszméltünk rá, hogy igazi, nagybetűs BOR-hoz van szerencsénk. 

Ugyanekkor egyébként arra is ráeszméltünk, hogy még mindig a gyerekkor naiv igénytelenségében leledzünk ha borválasztásról van szó, de legalább már van igényünk a felsőbb kategóriába lépéshez (ha keretünk még nincs is).

Illata mámorítóan gyümölcsös és édes, már-már könnyfakasztóan finom, s ízében sem csalódtunk, sőt. Zamata táncot járt szánkban mint ötéves kislányok a tütüjükben. Csodálatos. 

A zavaróan alkoholos ízzel még csak köszönőviszonyban sem volt, kár is ragozni, szinte tökéletes borral volt dolgunk, emlékét örökre szívünkbe zártuk. 

Ajánljuk mindenkinek aki felnőtt, immáron kereső ember, vagy csak az összekuporgatott ösztöndíját, miegyebét szeretné feláldozni a minőség oltárán. 

Őszinte tisztelettel és szeretettel:

a fél szociológus és a mérnök

ps: bocs a szar képért, ciki volt fotózni

@3 years ago
elérkeztünk a második estéhez, ma már síeltünk, meg minden, persze most nem ez a lényeg, természetesen ki kellett próbálnom a helyi szupermarket (olcsó) remekeit is. Szerencsére a fiúk többsége is (többek között) borozgatós estét tervezett, ezért viszonylag sokfajta olcsó borral a sícipőnkben tértünk haza.
 
elsőként két rosét hasonlítanék össze, az első a kevésbé rossz d’Terres En Haut, 6 euroért, második pedig a  3 eurós (és ezzel a legolcsóbbak közé tartozó) Vin de Pays Du Gard, ami Pali szavaival élve, egyszerűen szar.

Én csak annyit mondanék, ezek sem fogják megszerettetni velem a rosét, alkoholos, arcfanyarintó, vacak. Fröccsként egyébként a második még egész iható, nyári estéken szomjoltóként eltudom képzelni, amúgy biztos, hogy nem. Hát most már legalább ennyivel is okosabb vagyok.

Hamarosan visszatérek az estére vásárol fehérborok leírásával, remélem jobb hírekkel szolgálhatok majd…
edit: azért az biztos jelenthet valamit, hogy kis csapatunk egyik tagja egész hétre az olcsóbbik mellett kötelezte el magát… 
a mérnök 

elérkeztünk a második estéhez, ma már síeltünk, meg minden, persze most nem ez a lényeg, természetesen ki kellett próbálnom a helyi szupermarket (olcsó) remekeit is. Szerencsére a fiúk többsége is (többek között) borozgatós estét tervezett, ezért viszonylag sokfajta olcsó borral a sícipőnkben tértünk haza.

 

elsőként két rosét hasonlítanék össze, az első a kevésbé rossz d’Terres En Haut, 6 euroért, második pedig a  3 eurós (és ezzel a legolcsóbbak közé tartozó) Vin de Pays Du Gard, ami Pali szavaival élve, egyszerűen szar.

Én csak annyit mondanék, ezek sem fogják megszerettetni velem a rosét, alkoholos, arcfanyarintó, vacak. Fröccsként egyébként a második még egész iható, nyári estéken szomjoltóként eltudom képzelni, amúgy biztos, hogy nem. Hát most már legalább ennyivel is okosabb vagyok.

Hamarosan visszatérek az estére vásárol fehérborok leírásával, remélem jobb hírekkel szolgálhatok majd…

edit: azért az biztos jelenthet valamit, hogy kis csapatunk egyik tagja egész hétre az olcsóbbik mellett kötelezte el magát… 

a mérnök 

@3 years ago
#rosé 
Ez a nap is elérkezett, elindultunk a messzi Franciaországba síelni. És hogy az út kicsit elviselhetőbb legyen, egyesek pár némi szíverősítőt is hoztak magukkal. Én ugyan ilyesmivel nem élek, pláne nem buszozás közben, de szerencsémre két üveg bor is előkerült, nézzük hát:
első körben egy lellei Sauvignon Blanc-ot adtunk kézről-kézre, annak rendje és módja szerint először megszagoltam, majd megízleltem.
szagra kellemes, kevéssé alkoholos, optimistán kortyoltam  bele. azt azért hozzá kell tenni, hogy e bor hivatalosan száraznak minősül, úgyhogy nem volt nagy meglepetés, hogy nem ízlett igazán. nem mondom, hogy alkalom adtán egyedül vállalnék be egy ilyet, de így, megosztva, pár korty teljesen rendben volt.
a második üveg szintén lellei, mégpedig  Chardonnay, de szintén száraz. Egyetlen szavakba önthető emlékem a két borról egyébként annyi, hogy ebben valamiféle vanilliás aromát véltem felfedezni. ez sem volt rossz, de jó sem, alkoholosnak alkoholos, de iható.
az áráról érthető okokból nem tudok nyilatkozni, de feltételezem, hogy felsőbb kategóriás, mint amire mi vagyunk kalibrálva,..
nem vagyok válogatós, viszont biztos, hogy ennyiért okosabban is választhatunk..
mindenesetre köszönet Zolinak, hogy bővíthettük repertoárunkat! 

a mérnök

Ez a nap is elérkezett, elindultunk a messzi Franciaországba síelni. És hogy az út kicsit elviselhetőbb legyen, egyesek pár némi szíverősítőt is hoztak magukkal. Én ugyan ilyesmivel nem élek, pláne nem buszozás közben, de szerencsémre két üveg bor is előkerült, nézzük hát:

első körben egy lellei Sauvignon Blanc-ot adtunk kézről-kézre, annak rendje és módja szerint először megszagoltam, majd megízleltem.

szagra kellemes, kevéssé alkoholos, optimistán kortyoltam  bele. azt azért hozzá kell tenni, hogy e bor hivatalosan száraznak minősül, úgyhogy nem volt nagy meglepetés, hogy nem ízlett igazán. nem mondom, hogy alkalom adtán egyedül vállalnék be egy ilyet, de így, megosztva, pár korty teljesen rendben volt.

a második üveg szintén lellei, mégpedig  Chardonnay, de szintén száraz. Egyetlen szavakba önthető emlékem a két borról egyébként annyi, hogy ebben valamiféle vanilliás aromát véltem felfedezni. ez sem volt rossz, de jó sem, alkoholosnak alkoholos, de iható.

az áráról érthető okokból nem tudok nyilatkozni, de feltételezem, hogy felsőbb kategóriás, mint amire mi vagyunk kalibrálva,..

nem vagyok válogatós, viszont biztos, hogy ennyiért okosabban is választhatunk..

mindenesetre köszönet Zolinak, hogy bővíthettük repertoárunkat! 

a mérnök

@3 years ago
#lellei #száraz #fehér 
Készülj világ, művelődünk!

Készülj világ, művelődünk!

@3 years ago
Újabb fotó kerültelő pár héttel ezelöttről, amikor újfent arra “kényszerültem”, hogy amíg a többiek söröznek, én bortkóstoljak. Ezúttal úgy alakult, hogy az Aréna pláza nevezetű  hely Szifinx kávézójában vártuk a később megtekintett film kezdésére, és hát mivel kis csapatunk egyik tagja úgy volt vele, hogy kutyaharapást szőrével, e szellemben délután 4-kor (?) a bor mellett döntöttünk. 
Ahogy a cseppet sem kellemetlen borlapfotózás eredményeként láthatjátok, egy Egri Leánykáról volt szó, és már csak ha az előző post Királyleánykájához hasonlítjuk, a király jelző némiképp értelmet nyer: ez azért nem volt olyan jó. 
Sőt, belekortyolva azt hittem velem van a baj. Komoly hely, komoly bor (komoly ár), és ilyen szar?! De komolyan! Savanyú, csípős, alkoholos, picit sem finom, egyenesen meg kellett küzdenem minden egyes korty lenyelésével.
Pontosan arra a borízre emlékeztetett, amiért anno gyerekként nem szertettem a borokat. Fúj. Illatra egyébként semmi baj nem volt vele, egyszerűen csak ihatatlan. 250ft/dl-ért meg pláne. Ennyiért majdnem egy üveg jobb bort veszek. (ezt azért gáz leírni, nem?)
Persze ez egy szubjektív vélemény. Ivócimborám gond nélkül fogyasztotta (mondjuk mit nem:), sőt, állítása szerint kifejezetten ízlett neki. 
Akkor tehát vonjunk le egy elmés konkluziót: finnyás lányoknak nem ajánlott.
a mérnök 
ps: hamarosan felfejlődünk, tök izgalmas lesz!

Újabb fotó kerültelő pár héttel ezelöttről, amikor újfent arra “kényszerültem”, hogy amíg a többiek söröznek, én bortkóstoljak. Ezúttal úgy alakult, hogy az Aréna pláza nevezetű  hely Szifinx kávézójában vártuk a később megtekintett film kezdésére, és hát mivel kis csapatunk egyik tagja úgy volt vele, hogy kutyaharapást szőrével, e szellemben délután 4-kor (?) a bor mellett döntöttünk. 

Ahogy a cseppet sem kellemetlen borlapfotózás eredményeként láthatjátok, egy Egri Leánykáról volt szó, és már csak ha az előző post Királyleánykájához hasonlítjuk, a király jelző némiképp értelmet nyer: ez azért nem volt olyan jó. 

Sőt, belekortyolva azt hittem velem van a baj. Komoly hely, komoly bor (komoly ár), és ilyen szar?! De komolyan! Savanyú, csípős, alkoholos, picit sem finom, egyenesen meg kellett küzdenem minden egyes korty lenyelésével.

Pontosan arra a borízre emlékeztetett, amiért anno gyerekként nem szertettem a borokat. Fúj. Illatra egyébként semmi baj nem volt vele, egyszerűen csak ihatatlan. 250ft/dl-ért meg pláne. Ennyiért majdnem egy üveg jobb bort veszek. (ezt azért gáz leírni, nem?)

Persze ez egy szubjektív vélemény. Ivócimborám gond nélkül fogyasztotta (mondjuk mit nem:), sőt, állítása szerint kifejezetten ízlett neki. 

Akkor tehát vonjunk le egy elmés konkluziót: finnyás lányoknak nem ajánlott.

a mérnök 

ps: hamarosan felfejlődünk, tök izgalmas lesz!

@3 years ago
#fehér 
Kedves egybegyűltek!
Mérnökünk egy évvel megint öregebb lett, ennek örömére spontán borkóstolásba torkollott az éjszaka. Kedves barátok látogatták meg leánylakásunkat és az Egri Korona Borház Egri Muskotályával örvendeztettek meg minket. 
Eme ital beszerzési helye ez alkalommal a Nagymező utcai Reál. Cimboráink elmondása szerint, 900 valamennyiért vásárolható meg. (Micsoda sznobság!)
Szagának, bocsánat illatának meghatározására ahányan voltunk annyi variáció született, úgy mint ecetes, gyantás, zsenge, körömlakklemosó-szagú. Viszont abban mindenki egyetértett, hogy nem túlzottan orrfacsaró, akár még kellemesnek is mondható. (Aki a körömlakklemosóhoz hasonlította, tulajdonképpen az igazi körömlakklemosó aromáját is kedveli.) Mélyebbet szippantva azonban egyikünk orrát egyenesen csípte. 
Szaglószerveink próbáratétele után savanykás ízre számítottunk, de ennél jóval édesebb aromához volt szerencsénk - bár ezzel szintén nem mindenki értett egyet. Egyesek szerint egy félédes borhoz képest ez még mindig kevésbé édes mint igen. 
Ha részletekbe akarnunk bocsátkozni, elmondhatjuk, hogy enyhén pezsgős aromájú (bár lehet, hogy az előtte ugyan abból a pohárból elfogyasztott pezsgő okozta, ki tudja), kissé gyümölcsös, mások szerint egyenesen friss, mint egy zsenge salátalevél, mindenesetre könnyen lecsúszott és valamennyire a fejünkbe is szállt. 
Mindenképpen ajánlott az alsó árkategória felsőbb régióiból szivesen válogatóknak, akik nem szívesen küzködnek a 200 forintos gombaszagúak okozta másnapos tünetekkel, továbbá az esti órákban elalváshoz is segítséget nyújthat (egyik majdhogynem bealudt tagunkból kiindulva). 
Figyelemjáték következik! A fent látható két kép közül melyik a valódi és melyik hamisítvány? A helyesen válaszolók között kisorsolunk egy közös iszogatást a blog szerkesztőivel, hajrá!:D
Egyébként ahogy a fotó is sejteti, nem csupán egyfajta borról szólt a tegnap esténk, volt szerencsénk megismerkedni az Egri Királyleányka egy újabb materializálódásával. 
Borunk fellelhető a Wesselényi utcai Spárban, 400 valamennyi pezeta fejében. 
Ismét szaglószerveinket vetettük be elsőként és megegyeztünk egy gyümölcsös, kicsit fanyarú, ugyanakkor hideg szagban. (A mellette nyitva lévő ablak erre valószínűleg nem volt hatással.)
A olcsó ára ellenére ízre egy finom, minőségi (minőségközeli) félédes borra leltünk, bár kevésbé volt cukros az először fogyasztottnál. 
Mindkét borról elmondható az erőteljes (bár éppen nem zavaró) alkoholos illat és íz, ezzel nálunk a "berugós" kategóriába tartoznak. 
Majdnemhogy bátran ajánljuk fogyasztásukat!
Jó étvágyat!
by a fél szociológus és a mérnök

Kedves egybegyűltek!

Mérnökünk egy évvel megint öregebb lett, ennek örömére spontán borkóstolásba torkollott az éjszaka. Kedves barátok látogatták meg leánylakásunkat és az Egri Korona Borház Egri Muskotályával örvendeztettek meg minket. 

Eme ital beszerzési helye ez alkalommal a Nagymező utcai Reál. Cimboráink elmondása szerint, 900 valamennyiért vásárolható meg. (Micsoda sznobság!)

Szagának, bocsánat illatának meghatározására ahányan voltunk annyi variáció született, úgy mint ecetes, gyantás, zsenge, körömlakklemosó-szagú. Viszont abban mindenki egyetértett, hogy nem túlzottan orrfacsaró, akár még kellemesnek is mondható. (Aki a körömlakklemosóhoz hasonlította, tulajdonképpen az igazi körömlakklemosó aromáját is kedveli.) Mélyebbet szippantva azonban egyikünk orrát egyenesen csípte. 

Szaglószerveink próbáratétele után savanykás ízre számítottunk, de ennél jóval édesebb aromához volt szerencsénk - bár ezzel szintén nem mindenki értett egyet. Egyesek szerint egy félédes borhoz képest ez még mindig kevésbé édes mint igen. 

Ha részletekbe akarnunk bocsátkozni, elmondhatjuk, hogy enyhén pezsgős aromájú (bár lehet, hogy az előtte ugyan abból a pohárból elfogyasztott pezsgő okozta, ki tudja), kissé gyümölcsös, mások szerint egyenesen friss, mint egy zsenge salátalevél, mindenesetre könnyen lecsúszott és valamennyire a fejünkbe is szállt. 

Mindenképpen ajánlott az alsó árkategória felsőbb régióiból szivesen válogatóknak, akik nem szívesen küzködnek a 200 forintos gombaszagúak okozta másnapos tünetekkel, továbbá az esti órákban elalváshoz is segítséget nyújthat (egyik majdhogynem bealudt tagunkból kiindulva). 

Figyelemjáték következik! A fent látható két kép közül melyik a valódi és melyik hamisítvány? A helyesen válaszolók között kisorsolunk egy közös iszogatást a blog szerkesztőivel, hajrá!:D

Egyébként ahogy a fotó is sejteti, nem csupán egyfajta borról szólt a tegnap esténk, volt szerencsénk megismerkedni az Egri Királyleányka egy újabb materializálódásával. 

Borunk fellelhető a Wesselényi utcai Spárban, 400 valamennyi pezeta fejében. 

Ismét szaglószerveinket vetettük be elsőként és megegyeztünk egy gyümölcsös, kicsit fanyarú, ugyanakkor hideg szagban. (A mellette nyitva lévő ablak erre valószínűleg nem volt hatással.)

A olcsó ára ellenére ízre egy finom, minőségi (minőségközeli) félédes borra leltünk, bár kevésbé volt cukros az először fogyasztottnál. 

Mindkét borról elmondható az erőteljes (bár éppen nem zavaró) alkoholos illat és íz, ezzel nálunk a "berugós" kategóriába tartoznak. 

Majdnemhogy bátran ajánljuk fogyasztásukat!

Jó étvágyat!

by a fél szociológus és a mérnök

@3 years ago
a hosszú buszút legvégén még betértünk egy szupermarket-szerűségbe, elkötelezett blogíróként pedig egyértelmű, hogy nem távozhattam üres kézzel, pontosabban bor nélkül.
gondosan megvizsgálva az ár-érték arányokat, egy úgynevezett Tables de Bacchus família Rouge fantázianevű tagját választottam és ezzel 3 liter vörösborra tettem szert 6 euro valamennyiért.  
igen, igen, mennyiségre sok is, meg vörös is, de úgy terveztem a tavalyi estékhez hasonlóan itt is majd szépen elforraltborozgatunk esténként, úgysem iszom majd tisztán…
persze tavaly az idei 7 fiú helyett 3 lánnyal voltam egy apartmanban, úgyhogy meg sem lepődtem, amikor rögtön első este meg kellett bontanom a dobozkát, hogy ne üres pohárral  csücsüljek hét söröző-pálinkázó hímnemű között.
na a mese után jöjjön a véleményem, szóval a bor jó! nem tudom mi van velem, lehet, hogy a fehér után a vöröset is lassan megtanulom élvezni, menthetetlenül növök felfelé, de tény, még a legolcsóbb bor is ízlett! Illatából ítélve akár amolyan pocsék lőre is lehetne, de ízében fel vélem fedezni azt a füstös aromát, ami a vörösborokat számomra szerethetővé teszi.
megfelelően elkészített forraltborként természetesen elképzelhető, hogy jobb ízélményt is elérhetünk, de amolyan szintentartáshoz (mármint a látszat fenntartásához), apránként elkortyolgatva, tökéletes.
edit: forraltbor az nem lett belőle, de a fiúk nem panaszokdtak, mikor minden iható dolog elfogyasztása után erre kényszerültek rá… :)
a mérnök

a hosszú buszút legvégén még betértünk egy szupermarket-szerűségbe, elkötelezett blogíróként pedig egyértelmű, hogy nem távozhattam üres kézzel, pontosabban bor nélkül.

gondosan megvizsgálva az ár-érték arányokat, egy úgynevezett Tables de Bacchus família Rouge fantázianevű tagját választottam és ezzel 3 liter vörösborra tettem szert 6 euro valamennyiért. 

igen, igen, mennyiségre sok is, meg vörös is, de úgy terveztem a tavalyi estékhez hasonlóan itt is majd szépen elforraltborozgatunk esténként, úgysem iszom majd tisztán…

persze tavaly az idei 7 fiú helyett 3 lánnyal voltam egy apartmanban, úgyhogy meg sem lepődtem, amikor rögtön első este meg kellett bontanom a dobozkát, hogy ne üres pohárral  csücsüljek hét söröző-pálinkázó hímnemű között.

na a mese után jöjjön a véleményem, szóval a bor jó! nem tudom mi van velem, lehet, hogy a fehér után a vöröset is lassan megtanulom élvezni, menthetetlenül növök felfelé, de tény, még a legolcsóbb bor is ízlett! Illatából ítélve akár amolyan pocsék lőre is lehetne, de ízében fel vélem fedezni azt a füstös aromát, ami a vörösborokat számomra szerethetővé teszi.

megfelelően elkészített forraltborként természetesen elképzelhető, hogy jobb ízélményt is elérhetünk, de amolyan szintentartáshoz (mármint a látszat fenntartásához), apránként elkortyolgatva, tökéletes.

edit: forraltbor az nem lett belőle, de a fiúk nem panaszokdtak, mikor minden iható dolog elfogyasztása után erre kényszerültek rá… :)

a mérnök

@3 years ago
#asztali #vörös 
a hely: Hordós Borsodi Söröző- Budapest, VIII. ker., Üllői út 42.
amit vettünk: fehér folyóbor, muskotály (???)
a szociológus nem vizsgázik,ezért elmentünk inni.micsoda meglepetés. az üllői úton a hordós címzetű lokálba tértünk be, mivel máshol már nem volt ülőhely, és mi nagyon kényelmesek vagyunk. sikerült kikérnünk 2x2 deci és egy kis fröccs formájában ezt a csodát, aminek a származása megkérdőjelezhető, bár a 70 Ft/ dl ár után nem lepődünk meg semmin.
Ízre olyan, mint  a megromlott, vizezett szőlőlé egy kis ecetes bukéval. a penészes, savanyú ízkombinációkat véltük felfedezni. idegesítően alkoholos. több korty egymás utáni megivása lehetetlen!!!!!! szájba véve csak a párolgó alkohol aromája tünt ki, illetve a tabletta pezsgése. a 430 forintos összár e 3 “nemes” italért RABLÁS. 
illata nincs, csak szaga, de az rémes, csípi az orrnyálkahártyát, a villamoson ülő részeg nagypapák szagát idézi.
a később odatévedt (csajozni próbáló) jólszituált úriemberek véleménye szerint ez egy tokaji 3 puttonyos bort vettünk, és összefüggésbe hozták a villányi bortermelés remekeivel. ezúton is köszönjük szakértői hozzáértésüket! 
ha valaki erre a helyre téved, inkább sört igyon.
pu, a szociálpedagógus és az 1/2 szociológus

a hely: Hordós Borsodi Söröző- Budapest, VIII. ker., Üllői út 42.

amit vettünk: fehér folyóbor, muskotály (???)

a szociológus nem vizsgázik,ezért elmentünk inni.micsoda meglepetés. az üllői úton a hordós címzetű lokálba tértünk be, mivel máshol már nem volt ülőhely, és mi nagyon kényelmesek vagyunk. sikerült kikérnünk 2x2 deci és egy kis fröccs formájában ezt a csodát, aminek a származása megkérdőjelezhető, bár a 70 Ft/ dl ár után nem lepődünk meg semmin.

Ízre olyan, mint  a megromlott, vizezett szőlőlé egy kis ecetes bukéval. a penészes, savanyú ízkombinációkat véltük felfedezni. idegesítően alkoholos. több korty egymás utáni megivása lehetetlen!!!!!! szájba véve csak a párolgó alkohol aromája tünt ki, illetve a tabletta pezsgése. a 430 forintos összár e 3 “nemes” italért RABLÁS

illata nincs, csak szaga, de az rémes, csípi az orrnyálkahártyát, a villamoson ülő részeg nagypapák szagát idézi.

a később odatévedt (csajozni próbáló) jólszituált úriemberek véleménye szerint ez egy tokaji 3 puttonyos bort vettünk, és összefüggésbe hozták a villányi bortermelés remekeivel. ezúton is köszönjük szakértői hozzáértésüket! 

ha valaki erre a helyre téved, inkább sört igyon.

pu, a szociálpedagógus és az 1/2 szociológus

@3 years ago
#fehér #folyó #muskotály?